Képgaléria >

Új odútelep Tápióságon

Húsvét hétvégéjén 2 nap fáradtságos munkával megalapítottuk az új odútelepet, amelyet Tápióság határában létesítettünk. Mintegy 20 db B típusú odút, 3 db szalakóta költőládát és 2 db vércseládát helyeztünk ki.
A 20 darab odúnak egy ideális költőhelyet szerettünk volna kiválasztani, a tökéletes helyet egy cserjékkel tarkított, bokorfüzesekkel övezett élőhely szolgáltatja. A folyamatos legeltetés miatt (juhok, szarvasmarhák) a réten rengeteg rovar áll a madarak rendelkezésére, a patak közelsége miatt egész évben biztosított az ott költő populációk számára a folyadéklelőhely.

A mesterséges költődobozokat ketten helyeztük ki (Sári István segítségével), a munka nehézségei már a kezdéskor jelentkeztek, hiszen a nagy mennyiségű odú, a felrakás segítésére szolgáló bot és bozótvágó cipelése a vadregényes terepen nem könnyítették meg munkánkat.
A 2-2,5 km hosszú szakasz elejét egy tövises cserjetársulás adja, ahol 5 db, a füzes-nyáras társulásnál további 15 db odú került kihelyezésre. A területen egyaránt előfordul széncinege, kékcinege, csuszka, nyaktekercs és mezei veréb, reméljük ezekkel a "lakásokkal" megkönnyíthetjük fészkelésüket és utódnevelésüket.

A munka második napján a szalakótaodúk és vércseládák kihelyezésére került sor. 2 fő helyszín játszott ebben szerepet, a Felső- és Alsó-Tápió ártere, ahol a remek adottságoknak köszönhetően gazdag táplálékforrás elégíti ki a jövőben ott költő madarak táplálékigényeit.
A kihelyezési munka itt még komplikáltabb volt, hiszen az elhelyezéshez szükséges létra szállítása kisebb-nagyobb nehézséget jelentett. A felrakás sokkal nehézkesebb, mert a létra tetején 3-5m magasságban egy igen nagy és súlyos ládával, és egy kalapáccsal való egyensúlyozáshoz néha akrobatikus mozdulatok szükségesek. Az ideális fa olykor nehezen megközelíthető volt számunkra, ezért néha megtapasztalhattuk, hogy a természet is remek kalandparkot készít.
A ládákat a szalakóták mellett gyakran elfoglalják a füleskuvikok is, amelyek a falu határában rendszeresen előfordulnak.

A kihelyezés során alkalmunk nyílt megfigyelni egy ürgékre vadászó, és sikeresen zsákmányoló öreg kerecsensólymot is, emellett számos revírjét jelző, nádszáltetején ülő sordélyt is.
A vonulásból visszatérő rozsdás csukok mellett a szürkületben párját kereső kuvik hangját hallhattuk, ezután a visszafelé úton egy halra leső jégmadarat is szerencsénk volt megfigyelni.

Sári Gergő

Képgaléria >

Élőhely kezelés Tápiógyörgyén

Április 2-án a Tápiógyörgyei tagtársaink Ladányi Anna és Kamuti Attila irányításával felújították a hajdani homokbányában lévő gyurgyalag és partifecske telepet. A terület Ladányi Anna tagtársunk tulajdonában van, 2014-ben nagyvonalúan a rendelkezésünkre bocsájtotta abból a célból, hogy megfelelő költőhelyeket alakítsunk ki a gyurgyalagok és a partifecskék számára. Az idén kézi erővel mintegy 30 méter hosszú és 1,5 m magas partfalat dolgoztak meg. A markológép kb. 100 méter hosszúságban, 2 méter magas partfalat alakított ki. A munkában 12 fő vett részt: Ladányi Anna, Kamuti Attila, Kamuti Kende, Kamuti Levente, Kamuti Botond, Kamuti Csanád, Dr. Baran Alexandra, Crespo Szofia, Ohnsorge Liza, Ohnsorge Nóra, Batu Andrea, Ohnsorge Gábor. A markológép bérleti díját a Tápió-vidéki helyi csoport rendezi.

Önzetlen munkájukat köszönjük a Tápiógyörgyei gyurgyalagok és partifecskék nevében.
Kertész László

Képgaléria >

Békamentő - Gólyaváró Családi Nap

Idén a Duna - Ipoly Nemzeti Park szervezésében ismét megrendezésre került Farmoson a Békamentő - Gólyaváró Családi nap, melyen több más szervezettel együtt az MME Tápió-vidéki Helyi Csoportja képviseletében Sárközi Tamás és jómagam (Mikus Máté) is részt vettünk.

Gólyáink hamarosan visszatérnek, és az ők hírnökeként reggel láttunk egy fehér gólyát az egyik göbölyjárási fészekben, illetve Németh András természetvédelmi őr is jelezte, hogy egy másik fészekben látott egy gólyát ácsorogni. Sajnos az idő a békamentésnek nem kedvezett, mivel az előző napi éjszakai fagyok és a hűvös időjárás miatt kevés békát sikerült megmenteni, azonban így is szép számmal jöttek el a programra (mintegy 350 fő).

A családi napon mi is egy feladat állomásaként szerepeltünk. Nálunk az oda látogatók - amellett, hogy megismerkedhettek a madarakkal, védelmükkel, egyesületünkkel, tevékenységeinkkel és az év madarával, a harissal is (mivel minden évben költ néhány pár a Tápió-vidéken) - támogató jegy ellenében részt vehettek madárodúk készítésében, amit azután meg is tarthattak. Éppen ezért valószínűleg elnyertük a tiszteletbeli "leghangosabb sátor" díját, ugyanis egészen addig folyamatosan barkácsoltak az érdeklődők, amíg el nem fogyott az alapanyag. Természetesen más programokra is nyílt még lehetőség a mai napon, például volt lovas kocsikázás, csónakozás a nádasban, indult több túra is a területen.

Összességében elmondhatjuk, hogy jó napot zártunk. Köszönjük a nemzeti park meghívását, valamint köszönjük az érdeklődőknek és a támogatóknak is a részvételt.

Mikus Máté
Fotók: Sárközi Tamás

Képgaléria >

Gólyafészek karbantartás a Tápió-vidéken

A gólyavédelem egyik legfontosabb feladata a megfelelő fészkelőhelyek kialakítása és a költések biztonságossá tétele a madarak számára. Ezért is végezzük el minden év március elején, a madarak visszaérkezése előtt, az úgynevezett fészekkarbantartást térségünkben. A munkát megelőzi egy terepbejárás, amikor szemrevételezzük a fészkek állapotát. Ilyenkor döntünk arról is, hogy esetleg hová szereljünk fel új biztonságos fészekkosarakat. A munka során helyreállítjuk a megdőlt fészkeket, a túlsúlyosakat visszabontjuk a megfelelő méretre. A fészkekből eltávolítjuk a gólyákra veszélyes műanyagzacskókat, horgász és bálakötöző zsinórokat, rongyokat. A kilógó ágakat is eltávolítjuk, hogy az esetleges elektromos zárlatot megelőzzük.

Térségünkben a gólyák 90%-a villanyoszlopokra szerelt biztonságos fészektartókra épült fészkekben költ. Természetesen minden évben megpróbál néhány pár (főleg fiatal madarak) vezetékes oszlopra fészket építeni. Sikeres költés esetén csak a fiókák kirepülése után, vagy a következő fészkelési időszak előtt, az áramszolgáltató (ÉMÁSZ) szakemberei lebontják a fészekkezdeményeket, fészkeket és biztonságos szabvány fém fészektartókat szerelnek fel. Ezekre a tartókra fűzfa és szőlővesszőből egy 15-20 cm magas egy méter átmérőjű fészekalapot készítünk, amit gyeptéglákkal, fűcsomókkal kibélelünk. Annak érdekében, hogy a gólyákat "rábírjuk"a költésre, egy egyszerű trükköt alkalmazunk. Fehér festékkel úgynevezett "meszelést" készítünk a fészek oldalán. Ez azt a látszatot kelti, hogy itt előzőleg sikeres fiókanevelés történt.

A gólyák fészkelési szokásai megváltoztak az utóbbi 30 évben a Tápió-vidéken is. Valamikor a falusi házak oldallukú kéményein, gémeskutakon, öreg fákon fészkeltek. Az utolsó költés akácfán Tóalmáson és Tápiószecsőn volt az 1980-as évek végén. Napjainkban térségünkben három fészek található kazánkéményen, a többi villanyoszlopokra épült. Március 12.-én szombaton elsőként Szentlőrinckátán, egy vihar által megrongálódott fészket állítottunk helyre. Ezen a napon az utolsó fészek tatarozását Göbölyjáráson fejeztük be.
Szeretettel várjuk az idén is, mint minden évben a régi és az új "fészekfoglalókat"

Részlet Petőfi Sándor: A gólya című verséből
"Mostan is kedvelem és úgy tekintem én
A gólyamadarat,
Mint egyetlen valót, mely egy átálmodott
Szebb korból fönnmaradt.
Megérkezésedet még mostan is minden
Esztendőben várom,
S kivánok szerencsés útat, ha távozol,
Legrégibb barátom!"

Szalonta, 1847. június 1 - 10.

Kertész László

MME 39-es számú Tápió-vidéki Helyi Csoport közgyűlése

2016. február 27-én tartottuk meg a helyi csoport közgyűlését Kókán, a Művelődési Házban. Vidra Tamás a Helyi csoport elnöke 13:00 órakor köszöntötte a résztvevőket, megállapította, hogy 19 fő jelent meg, így a közgyűlés határozatképtelen, ezért bezárta a közgyűlést. 13:30 kor a közgyűlés ismételt megnyitását követően Kertész László titkár jegyzőkönyv vezetőnek javasolta Kepesné dr. Bekő Borbálát, jegyzőkönyv hitelesítőnek Szabó Tündét és Jaksa Biankát.

Ezek után Vidra Tamás elnök ismertette a közgyűlés napirendi pontjait, melyet a résztvevők egyhangúlag elfogadtak. A közgyűlés vezetője felkérte Kertész Lászlót a 2015-ös szakmai beszámoló és a 2016-os munkaterv ismertetésére. Ezt követően Suri Ferenc gazdasági vezető a 2015-ös kiadásokról beszélt és ismertette a 2016-os költségvetési tervet, amit a közgyűlés elfogadott. Az MME Országos Küldött Közgyűlésére 6 főt jelöltek, illetve választottak meg a résztvevők. Szabó Tündét, Jaksa Biankát, Herzog Balázst, Mikus Mátét, Sárközi Tamást és Kertész Lászlót.

Az egyéb napirendi pontban szóba került: a taglétszám a tagdíjfizetés, hcs. logós pólók rendelése az aktív tagoknak, a tápiószelei Blaskovich Múzeum parkjában kialakításra kerülő "Madárbarát Mintakert Tanösvény. Új programként a" Békamentő és Gólyaváró Családi Nap Farmoson a Duna-Ipoly Nemzeti Park szervezésében, " Amerre a kakukk száll" a "Tövisszúró gébics nyomában" , "2016-os Év madara a haris" elnevezésű túrák.

Vidra Tamás elnök, tájegység vezető, mindenkinek megköszönte a részvételt és egyéb kérdés hiányában lezárta a közgyűlést 14:45 órakor.

Kertész László titkár

Kihelyezésre várva

Minden évben elhatározzuk, hogy a meglévő odútelepeinket ( Kókán 8, Tóalmáson 2, Sülysápon 1, Tápióságon 1, Nagykáta-Erdőszőlőn 1, Tápiószelén 2, + A szalakótaodúk a Tápió-vidéken) már nem bővítjük tovább, mert a rendszeres ellenőrzésükre, karbantartásukra nincs elegendő aktív tagunk a térségben. 2015-ben a helyi csoport kezelésében lévő odúk száma elérte az 1200 darabot, aminek összértéke kb. 3 millió 500 ezer forint. Természetesen ez az összeg " természeti értékre" átszámítva jóval nagyobb, de ezek csak számok! A lényeg, hogy az odútelepeinken több ezer odúlakó madárnak biztosítjuk, hogy minden évben biztonságosan felnevelhessék a fiókáikat.

A laikusok sokszor megkérdezik tőlem, miért helyezünk ki mesterséges odúkat a madaraknak? Hiszen régen is költöttek a mi segítségünk nélkül is. Igen ez így volt mind addig, amíg volt elegendő olyan erdő amelyben öreg, odvas fák is voltak szép számmal. Sajnos ezek az idők már elmúltak, a mai erdők nagy részében nincsenek már ilyen fák, hiszen az öreg odvas fákat kivágják az erdészek. Az odúban költő madárfajok közül csak a harkályfajok ( a nyaktekercs kivételével!) készítenek odúkat a megfelelő méretű fákba, ha találnak ilyet. A harkályok egy költési szezonra készítik az odút, a következő évben újat ácsolnak maguknak. Az elhagyott harkályodúkat foglalják el aztán pl. a seregélyek, a cinegefélék, a csuszkák, a nyaktekercsek, a búbosbankák, a légykapók, a füleskuvikok, a macskabaglyok és a fokozottan védett szalakóták.

Tehát azért helyezünk ki különböző odútípusokat, hogy az említett madárfajok száma ne csökkenjen térségünkben. Az odúkihelyezéseket megelőzi egy terepbejárás, amikor is meghatározzuk az élőhelyet és azt is, hogy milyen madárfajok élnek a területen, esetleg milyen valamikor itt élő fajokat tudunk visszatelepíteni. Az idén megint úgy döntöttünk, hogy egy újabb odútelepet létesítünk Tápióságon, márpedig azért, mert az új telep felügyeletét, karbantartását vállalta néhány tápiósági aktív tagtársunk. Tápióságon ez lesz a második odútelepünk. Első körben 20 db. B, 3 db szalakóta odút és 2 vércseládát fogunk kihelyezni hamarosan a cinegéknek, a búbosbankáknak, a szalakótáknak, füles kuvikoknak és a vörös vércséknek reményeink szerint.

Kertész László