 |
Madárvideók: |
Búbosbanka |
 |
Nagy fakopáncs |
 |
Feketerigó |
 |
Fehér gólya |
 |
Széncinege |
 |
Füstifecske |
 |
 |
 |
Peletúra Kókán
Immár rendszeres programnak tekinthető az őszi peletúra az MME Tápió-vidéki helyi csoportjánál.
Ezen a hétvégén a kókai Malomárok volt a célpont. Az egykori patakmeder sajnos hosszú idő óta száraz, ugyanis a 20. század közepén elterelték vízfolyást. A névadó malom sincsen már meg, amelyet a 40-es években felrobbantottak. Mára csak egy-két betondarab tanúskodik arról, hogy itt korábban milyen munka folyt. A szombati program a fő feladata a több mint 100 B odúból álló telep egy részének kitakarítása volt, de nem mellesleg eközben sok bennük élő emlőssel is találkozhattunk. A legérdekesebbeknek a már említett pelék bizonyultak, amelyekből két faj is előfordul itt. A védett mogyorós pele elsősorban síkvidéki faj, míg a ritka és fokozottan védett erdei pele középhegységi elterjedésű. Utóbbi adta a túra fő szenzációját, ugyanis az itteni jelenléte kuriózumnak számít.
A kirándulás során négy mesterséges odúban találkoztunk összesen 8 példánnyal, de természetesen a mogyorós pelék sem hiányozhattak. Szintén több helyen észleltük az erdei egerek jelenlétét, sok esetben 4-5 példány is volt egy kupacban. Utóbbiak kevéssé kedvelt vendégek, erős "illatuk miatt", vizeletük a szag mellett az odúk életkorát is jelentősen csökkenti. Kertész Laci megosztotta velünk odúzós tapasztalatait, a területen fészkelő madarakkal kapcsolatos élményeit, és nem utolsó sorban sok hasznos infót tudhattunk meg a madárvédelem ezen módszeréről. A közel 4 km-es séta során hallottunk egerészölyveket, hollókat, rövidkarmú fakuszokat, kis fakopáncsot.
Ezúton is köszönöm a szervezést a Tápió-vidéki Helyi Csoport oszlopos tagjainak, Szabó Tündének, Kertész Lászlónak, Sárközi Tamásnak és Sári Gergőnek.
Mindenkinek ajánlom, hogy jövőre látogasson el erre a túrára, mert megéri!
Szöveg és fotók: Lendvai Csaba
Fiatal, röpképtelen fehér gólya fióka mentése Tápiógyörgyén
2014. június 22-én a MME Tápió-vidéki helyi csoportjának szervezésében zajló gólya road show Tápiógyörgyére érkezett, melynek keretében útba ejtettünk az Arany János utca és a Csillag utca sarkán idén épült új fészket is. Az ellenőrzés során egy, akkor még zápnak gondolt tojást találtunk a fészekben, melyet ebből kifolyólag a későbbiekben már nem igazán figyeltünk. Nagy meglepetésünkre július közepén sorra kaptuk a telefonokat, miszerint a fészekben egy gólyafióka feje látható, melyet az öreg madarak szorgalmasan etetnek. Számításaink szerint fiókatársaihoz képest mintegy 6-7 hetes elmaradásban volt.
Az örömbe sajnos egy kis üröm is vegyült, ugyanis a naptárra nézve már ekkor egyértelművé vált, hogy az idei kisgólya a lelkiismeretes szülői gondoskodás ellenére sem lesz röpképes állapotban augusztus 20. környékére, mikor is a Magyarországon költő fehér gólyák - öreg és fiatal madarak együtt - elindulnak hosszú afrikai útjukra. Sajnos augusztus végén az idős madarak vonulási láza már elnyomja az utódnevelés ösztönét, így számítani lehetett rá, hogy a még repülni nem tudó gólyafi a fészekben egyedül maradva elpusztul. Ennek megelőzésére augusztus 14-én a farmosi Velavill Kft. hathatós közreműködésével a fiókát lehoztuk a fészekből és átszállítottuk a Jászberényi Állat- és Növénykertbe, ahol egészen jövő év tavaszáig gondját fogják viselni. Ekkor majd keresünk neki egy nem költő egyedekből álló, ún. kajtár gólyacsapatot, akikhez csatlakozhat és megtanulhatja tőlük a vad élet rejtelmeit.
Vidra Tamás
Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság
Tájékoztatás a jeladóval kapcsolatban
2014-ben 32 év szünet után Kókán megtelepedett egy gólyapár, a márciusban felszerelt fészektartón. Ekkor elhatároztuk, hogy az egyik fiókát jeladóval fogjuk felszerelni a gyűrüzésüket követő második vagy harmadik héten. Megrendeltük a műszert május végén. Normál esetben 4-5 hét alatt elkészíti a gyártó cég, mi a többszöri érdeklődés ellenére is csak július 25-én kaptuk meg. Ekkorra viszont a fiókák már olyan fejlettek voltak, hogy félő volt, már nem tudjuk befogni őket. A jeladó felszerelését végző szakemberrel és az emelőkosaras gép kezelőjével július 27-re beszéltük meg a műveletet.
Ahogy felemelkedtünk a fészekhez, a fiókák kirepültek. A közeli réten leszálltak, több alkalommal tettünk kisérletet a befogásukra, de 5-6 méternél nem engedtek közelebb. Még egy trükköt próbáltunk alkalmazni, hogy éjszaka a fészken fogjuk meg őket. Sajnos többé már nem tértek vissza a fészekbe, az éjszakákat a közeli házak tetején töltötték. Visszatértüket a fészektartó oszlop alatt végzett csatornázási munkálatok is zavarhatták. A jeladó mivel már üzembe volt helyezve, ezért néhány napon belül felszerelik egy másik madárra. 2015-ben egy új műszert fogunk kapni időben, amit a gyűrűzés után felfogunk szerelni az egyik fiókára. A jeladó megvásárlását a kókai Önkormányzat, az Ipartestület és náhány helyi vállalkozó támogatta anyagilag, amit ezúttal is köszönünk!
A jeladóval felszerelt gólyák és más madárfajok útvonalait az alábbi elérhetőségen lehet megtekinteni: http://satellitetracking.eu
Kertész László
MME Tápió-vidéki hcs.
Gyurgyalag gyűrűzés Kókán
Július 26-án megtartottuk a nyilvános gyurgyalaggyűrűzést Kókán a gyurgyalagtelepen. Reggel 5 órakor raktuk ki a függönyhálókat a partfal közelébe, valamint a mellette lévő bokros területre. Sajnos csak egy gyurgyalagot sikerült megfognunk (egy öreg tojót), és a várva várt karvalyposzáta is elkerülte a hálót, de azért néhány madarat sikerült mutatnunk az érdeklődőknek. Fogtunk még tövisszúró gébicset, kis poszátát, fülemüléket, énekes rigót és barátposzátákat.
A megjelent érdeklődőkkel tettünk egy sétát a gyurgyalag- és partifecsketelep között (kb. 1km), ami közben sok madarat figyelhettünk meg. Láttunk sárgarigókat, kis és nagy fakopáncsokat, tövisszúró gébicseket, karvalyposzátát, vadgerlét, balkáni gerlét, seregélyeket, énekes rigót, füsti és molnárfecskéket, valamint búbosbankákat. A séta közben egy sisakos sáskát is észrevettünk, ami egy védett, 50000 Ft természetvédelmi értékű faj.
A programon összesen 36 személy vett részt. Köszönjük, hogy eljöttek, és reméljük a gyengébb fogás ellenére is jól érezték magukat.
Fotók: Szabó Tünde, Kertész László
Mikus Máté
CES, gólya- és szalakótagyűrűzés
Július 5-én szombaton lezajlott az idei utolsó CES. A nap során 23 madarat sikerült fognunk a CES hálókkal. A fogott fajok: énekes rigó, fekete rigó, vörösbegy, barátposzáta, erdei pinty és meggyvágó.
A nap érdekességét egy öreg hím füleskuvik jelentette. A program, amelyre 18-an jöttek el, jó hangulatban telt, amiben segített az őz- és csülökpörkölt is, melyet Laczkó Tamás tagtársunk készített el, és ami remekül sikerült. Ezúttal is köszönjük neki. A nap azonban még nem ért véget, mivel a kókai gyűrűzés után néhányan elmentünk Tápióságra meggyűrűzni az ottani kazánkéményen fészkelő gólyák fiókáit. Az ottani madarak elég későn fogtak bele a költésbe, ezért nem tudtuk a Gólya Road Shown meggyűrűzni őket. Erre a programra 54 ember volt kíváncsi. Köszönjük nekik a részvételt.
A gólyagyűrűzés után pedig ellátogattunk Lengyel János nagykátai tagunkhoz, hogy az ott idén kirakott szalakótaodúkban meggyűrűzzük a szalakóta ill. füleskuvik fiókákat. Az ifjú szalakóták nagyon szép fejlett állapotban voltak már, és remélhetőleg hamarosan sikeresen kirepülnek a fészkükből. Ezután ahhoz az odúhoz mentünk el, ahol a füleskuvik költött, ám sajnos mikor benéztem az odúba, nem találtam a madarakat. Egy kilyukasztott tojás volt csak az odú alján. Úgy véljük, hogy egy nyest lehetett a bűnös, ami megette a fiókákat (a Gólya Road Show idején még voltak frissen kikelt fiókák az odúban).
Ezzel a programmal zártuk a napot. Köszönjük mindenkinek, aki ellátogatott, reméljük jól érezték magukat, és eljönnek a további programjainkra is.
Mikus Máté
Szalakótafiókák gyűrűzése a Tápió-vidéken
Július 1-jén szalakótagyűrűzést tartottunk a Tápió-vidék egy részén Vidra Tamás (DINPI), Gosztonyi Fanni gyűrűző és lánya, Dóri segítségével.
15 odút ellenőriztünk, ebből 3 odúban találtunk szalakóta fiókákat, egy odúban pedig füleskuvikot. Szalakótából összesen 13 fiókát jelöltünk meg, füleskuvikból pedig négyet (az odúban 5 fióka volt, de az egyik még fejletlen volt ahhoz, hogy gyűrűt kaphasson). Sajnos néhány odút nem találtunk meg (feltehetőleg ellopták őket), a maradék odúban pedig seregélyek fészkelésének nyomaira bukkantunk.
A munka 8-tól 15 óráig tartott. A mintegy 60 kilométernyi utat a terepviszonyok és a hossza miatt terepjáróval tettük meg, eközben láttunk öreg szalakótákat, búbosbankákat, egerészölyveket, barna rétihéjákat, pacsirtákat, sárga billegetőket, vörös vércséket. A terület egy részén egy pillanatra megpillantottunk egy ürgét is, mely azért jelentős, mert utoljára néhány évvel ezelőtt észlelték a faj jelenlétét azon a területen. Kicsit körbejárva a területet egy elég nagy populációra utaló nyomokat találtunk, mely nagyon jó hír, hiszen több fokozottan védett madárfajunk (pl. parlagi sas és kerecsensólyom) fő táplálékát jelenti ez a kis rágcsáló, amely szintén védett.
Emellett még a tájvédelmi körzet jelentős védett növény és rovarfajaiból is kaphattunk ízelítőt.
Az út közben megnéztük az egyik tavasszal felújított partfalat is, ahol szép számban találtunk partifecske és gyurgyalag által vájt üregeket is. A munka zárásaként ellátogattunk a farmosi Kékbegy tanösvényre, ahol segítettünk felrakni a függönyhálókat a következő napi CES-hez, majd Kertész László és jómagam megnéztük a tápiósági gólyafészket, melyben 3 fiókát találtunk. A május 30-i ellenőrzéskor 4 tojást találtunk a fészekben, így az egyik fióka feltehetőleg elpusztulhatott, vagy pedig a 4. tojás bezápulhatott.
Mikus Máté